Ferenc pápa hétfő reggeli szentbeszéde
Ne kóboroljunk az élet útjain, beleértve a lélek útjait is, hanem egyenesen haladjunk a cél felé, ami a keresztény számára azt jelenti, hogy követi Isten ígéreteit. Ezekben soha nem csalatkozunk – tanította Ferenc pápa homíliájában március 31-én, hétfőn a Szent Márta házban bemutatott szentmisén.
Vannak keresztények, akik bíznak Isten ígéreteiben és azokat egész életükben követik. Azután vannak olyanok, akiknek hitélete stagnál, ismét mások pedig meg vannak győződve arról, hogy előrehaladnak a hitben, holott pusztán „egzisztenciális turisták”. Ferenc pápa a hívők három csoportját különböztette meg, amelyekben az a közös, hogy tudják: a keresztény élet egy útvonal. Azonban ezt különböző módon, vagy egyáltalán nem járják végig.
Utalással az Izajás könyvéből vett első olvasmányra (Iz 65,17-21), Ferenc pápa elmagyarázta, hogy Isten, mielőtt kérne valamit, ígéretet tesz. Ígérete egy új, örömteli életre vonatkozik. Ez a remény erényének lényegbevágó alapja: bízzunk Isten ígéreteiben, tudva azt, hogy Őbenne soha nem csalatkozunk. Ez a keresztény élet lényege, vagyis hogy az ígéretek felé haladunk. A pápa ezután azokról a keresztényekről szólt, akik ki vannak téve a „mozdulatlanság” kísértésének.
Olyan sok az egyhelyben álló keresztény! Sokan vannak, akiknek gyenge a reménységük. Igen, azt hiszik, hogy a mennyekbe jutnak, és minden jól megy majd. Rendben van, hogy hisznek benne, de nem keresik a mennyek országát. Megtartják a parancsolatokat, az előírásokat, mindent. De egyhelyben állnak.
Az Úr nem teheti meg őket népe kovászává, mert nem haladnak előre. És ez probléma: az egyhelyben állók. Azután vannak közöttük és közöttünk olyanok, akik utat tévesztenek: mindnyájan olykor utat tévesztettünk, tudjuk. Nem az a probléma, ha utat tévesztünk; a probléma az, ha nem térünk vissza, amikor észrevesszük, hogy tévedtünk.
Aki hisz és követi azt, amit a hit előír, az olyan, mint az evangéliumi szakaszban szereplő királyi tisztviselő (Jn 4,43-54), aki azt kéri Jézustól, hogy gyógyítsa meg beteg fiát. Egyetlen pillanatig sem kételkedik a Mester szavában, amikor hazafelé tart, hogy fia már meggyógyult. Ezzel az emberrel szemben áll az a csoport, amely talán a legveszélyesebb, amelyben azok vannak, akik saját magukat ámítják: azok, akik mennek, anélkül, hogy előre haladnának.
Vannak bolyongó keresztények: körbejárnak, mintha az élet egzisztenciális turizmus lenne, cél nélkül, anélkül, hogy komolyan vennék az ígéreteket. Azok, akik körbejárnak és ámítják önmagukat, mert azt mondják: én megyek. Nem, te nem mész: te körbejársz. Ezek a tévelygők. Az Úr azonban azt kéri tőlünk, hogy ne álljunk meg, ne tévesszünk utat, és ne ténferegjünk az életben. Azt kéri tőlünk, hogy figyeljünk az ígéretekre, haladjunk előre az ígéretekkel, mint ahogy ez az evangéliumi ember tette, mert hitt Jézus szavában! A hit az, ami útnak indít bennünket az ígéretek felé. Az Isten ígéreteibe vetett hit – mondta Ferenc pápa.
Mivel bűnösök vagyunk, ezért utat téveszthetünk. Az Úr azonban mindig megadja a kegyelmet, hogy visszatérhessünk. Nagyböjt jó időszak arra, hogy elgondolkozzunk: én előre haladok-e, vagy túlságosan egyhelyben állok: térj meg. Vagy ha utat tévesztettél, menj, gyónj meg és folytasd a helyes utat. Vagy ha ilyen teológus turista vagyok, egy azok közül, akik körbejárnak az életben, de soha nem tesznek egyetlen lépést sem előre, akkor kérjem a kegyelmet az Úrtól, hogy ismét rátérjek az útra, haladjak előre, de mindig az ígéretek felé – mondta hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(Vatikáni Rádió)