Ferenc pápa szentbeszéde Húsvét vigíliáján
A Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangélium azzal kezdődik, hogy a szombat utáni napon hajnalban az asszonyok a sírhoz sietnek, hogy megadják a végtisztességet Jézus holttestének, de a sírt üresen találják. Angyal jelenti nekik a hírt, hogy vigyék el az apostoloknak: Jézus feltámadt, előttük megy Galileába, ott majd megláthatják. (Mt 28, 5-10). A Mester halála után a tanítványok szétszóródtak, hitük összeomlott; úgy tűnt nekik, hogy mindennek vége, a bizonyosság és a reménység összeomlott.
De most az angyal híradására fénysugár tör elő a sötétségből: Jézus feltámadt, amint előre megmondta. Galileában meglátják a tanítványok. Ott, ahol először hívta őket, a tóparton, ahol hálóikat rendezgették. Akkor mindenüket elhagyva követék Őt (vö. Mt 4, 18-22). Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy újra emlékezetükbe idézzék a kereszttől és a feltámadástól visszamenőleg a történteket, hogy ez új kezdet legyen: Jézus prédikációit, csodáit, a lelkesedést, majd kiábrándulást és az árulást.
Valamennyiünknek van egy „galileai” kezdetünk Jézussal való utunkon, kezdve keresztségünkkel, hitünk meggyökerezésén át keresztény tapasztalatainkig. Elmenni Galileába ezt jelenti: visszatérni ahhoz az izzó pillanathoz, amikor Isten kegyelme megérintett engem utam kezdetén. Attól a szikrától ma is meggyújthatom tüzemet, minden nap, és meleget és fényt vihetek testvéreimnek. E szikrától meggyullad az alázatos öröm, amely nem sérti mások fájdalmát és elkeseredését, jó és szelíd öröm. A keresztény életében tehát van egy Galilea a keresztségtől kezdve: találkozás Jézussal, aki magához hívott, akit követtem, hogy részt vegyek küldetésében. Visszatérni Galileába azt jelenti, hogy megőrizzük elevenen emlékezetünkben a hívást, amikor utamon Jézussal találkoztam, amikor irgalommal rám tekintett és követésére hívott. Emlékezem a pillanatra, amikor tekintetünk találkozott, és megéreztette velem, hogy szeret.
„Ma, ezen az éjszakán, mindannyian kérdezzük meg magunktól: hol van az én Galileám? Mikor találkoztam Vele? Emlékezem rá? Vagy talán elfeledtem? Olyan ösvényekre tévedtem, amelyek elfeledtették velem e találkozást? Uram, segíts: mondd meg, hol van, melyik életmozzanatom az én Galileám! Tudod, szeretnék oda visszatérni, hogy találkozzam Veled, és hagyjam, hogy átöleljen irgalmasságod!” Ne féljetek, térjetek vissza Galileába!
Húsvét Evangéliuma világos: Visszatérni Galileánkba! „Ez nem nosztalgia, nem a múltba menekülés, hanem visszatérés első szerelmünkhöz, hogy által hozott tűztől meggyújtva elvigyük azt másoknak, a föld szélső határaiig, mert ez a „nemzetek Galileája” (Mt 4, 15), a Feltámadott horizontja, az Egyház horizontja; a találkozás végtelen vágya. Induljunk el az úton!”
(Vatikáni Rádió)